Igen- igen, hideg volt, de a szikrázó napsütésnek ára van. A Rax felvonóházból azonnal a Bergasthofhoz tartozó kocsmába estünk be, ahol a megérdemelt forralt bor után cihelődtünk csak fel a szobánkba. Aztán vissza forraltborhoz , hogy másnapra jó erősek legyünk. És másnap valóban jó erőben-amihez a kiadós reggeli is hozzájárult-, elindultunk havat taposni. A hótalp egy teniszütőhöz hasonlítható eszköz, ami segít abban, hogy a puha, süppedős porhóban közlekedjünk. A súly elég nagy felületen oszlik el ahhoz, hogy ne süllyedjünk el a hóban. Így lehet menetelni olyan helyeken is, ahol nincs kitaposott nyom. 6-7 óra Rax fennsíkon és garnatáltan hulla fáradt leszel.
Utána a házban forralt bor, leves és kártyaparti. Kicsit nehezen viseltem, hogy folyton én vesztettem.... Aztán másnap Semi, a macedón házvezető jól megreggeliztetett minket, megtöltötte a termoszainkat meleg teával, és újra nekivágtunk a fennsíknak. Néhány óra mentelés után az egy meredek lejtőn indultunk lefelé, derékig érő hóban, amiben persze a hótalpak miatt nem süllyedtünk el. Csak ereszkedtünk és ereszkedtünk, ami csak azért volt rémísztő, mert tudtuk, hogy ami szintet itt elveszítünk, azt vissza is kell majd másznunk. Egy völgybe értünk, ahonnan a kiutat egy meredek kuloár jelentette. Nekivágtunk abban a reményben, hogy hótalppal is fel tudunk menni.
Egyre meredekebbé vált azonban a hegyoldal és a hó felszínén deszkák voltak, némelyik már le is csúszott. Konyi bemászott a kuloárba, aztán fejét rázva visszafordult. Túl veszélyes volt, így a völgyben indultunk tovább, az erdőben utat vágva próbáltuk megkeresni a menedékházat, amit a térkép ide jelölt éppen. A ház egy 5 négyzetméteres bivak volt, de arra megfelelt, hogy Hédi fagyott lábát felmelegítsük benne. Egy félórás pihenés után az ismert nyomokon mentünk vissza a házig, ahol a szokásos forraltbor-kártya program várt ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése